A jégmadár főszereplője egy mitológiai történetnek, amely latin nevének (Alcedo atthis) eredetét is megmagyarázza. Alküoné, a szélisten Aiolosz lánya, Kéüx király felesége volt, az istenek őket változtatták jégmadárrá. Hogyan és miért, erről több monda szól. Mindegyikben közös, hogy a pár rajongva imádta egymást. Az egyik szerint Kéüx minden jóslás és rossz előjel ellenére tengerre szállt, és ahogy az a mondákban lenni szokott, valóban bekövetkezett a tragédia. Hatalmas vihar kerekedett, amely összeroppantotta a hajót, a király a tengerbe fulladt, tetemét a hullámok partra sodorták. Alkünoé éjszaka álmában látta férje halálát, ezért aggodalmában, hogy ez valósággá válhat, hajnalban a partra sietett. Amikor rátalált férje holttestére, bánatában a tengerbe vetette magát. Az istenek jégmadárrá változtatták őket, hogy így tovább élhessenek együtt.

A magyar neve a német Eisvogel tükörfordítása, ami nyelvünkben nem ritka. Érdekesség azonban, hogy az „Eis - jég” szó eredetileg a vas jelentésű „Eisen” szóra utalt, ugyanis a madárka tollazata kékes-fémesen csillogó. Ebből értelmeződött át a jelentés valószínűleg Plínius nyomán, akinél azt olvashatjuk, hogy a jégmadár télen költ.

A jégmadarat a madarak ékszerének is hívják. Zömök madárka, rövid a farktolla, mégis kecses jelenség. Csőre hosszú és hegyes. Aki valaha látta gyönyörű türkiz tollazatát, mindig emlékezni fog rá. Az álcázás mestere. Apró világos pöttyei is ezt szolgálják, még csillogóbbá varázsolják fejét és szárnyait. Ahogy a víz fölött lebeg, narancssárga hasának köszönhetően a halak falevélnek érzékelik, kék háta pedig a ragadozómadaraktól védi, szinte egybeolvad a víz tükröződő kékségével.

Európában, Afrika északi tájain és Ázsia déli részein él többnyire. Magyarországon is honos, a Duna és a Felső-Tisza állandó otthona, általában a teleket szintén itt tölti, de az északi övezetekről délebbre vándorol a hideg hónapokra. A fennmaradásához nélkülözhetetlen a víz közelsége, így vízpartokon találkozhatunk vele. Tavak vagy folyók melletti fák ágairól figyeli a felszín alatti mozgást, és amint lehetőséget lát eledelre, a vízbe merülve lecsap rá. Elsősorban kis halakat zsákmányol, de sokszor a parton élő kistestű emlősökre és bogarakra is veszélyt jelent. Gyorsan emészt, a halszálkát, pikkelyt visszaöklendezi. Télen a tavak vékonyabb jégrétegét is áttöri, így akkor is hatékonyan tud vadászni.

Életét párban éli, de szomszédjaitól szeret távol építkezni, ha lehet akár egy kilométeres távolságot tart a többiektől, így fúr költőüreget a meredek partfalba. Magányos vadász, territoriális madár, többnyire még saját párját sem tűri meg vadászterületén. Nem klausztrofóbiás, nem ritka, hogy a fészekjárata fél méter mély, sőt olykor az egy métert is eléri. 6-10 tojást rak, a költésben a pár mindkét tagja részt vesz. A következő évet sokszor csak néhány fióka éri meg.